2010. ápr. 25.
A PANGOLETTO IDŐSZAK
Sziasztok.
Újabb értekezésem. Fogadjátok szeretettel. Beszéljetek velem.
Tulajdonképpen nem bánom én, hogy ennyi lelki-szervezési probléma akad (belőlem fakadóan? belőletek? soharóza létünkből?): iszonyatos gondolkodásra késztet. Egy csomó alapdolgot át kell formálnom a fejemben, rá vagyok kényszerítve, hogy kimondjak dolgokat, megvizsgáljak más szemszögeket, megértsem magam, és másokat. Egyszerre.
Itt van egy nagy egymásnak feszülés (nem mondok újat): az amatőrség és a profizmus szembenézése. Folyton el akarjuk intézni egy "félprofi-félamatőr" megoldással, de lassan be kell lássam: ez a felszín. Nekem óriási elvárásaim vannak, nektek óriási lelkesedésetek, és közben rengeteg más egyéb, fontos ügyetek. Facsarjuk egymást. Ezen a ponton szeretnék azonban emlékeztetni mindenkit arra az érzésre, ami a koncertjeink után elönt minket: legfrissebb élményünk, Berlin, ahol a nagykövetségi koncert után üvöltöttünk az utcán, esernyőket, virágcsokrokat dobáltunk és zúztunk, végigénekeltük másfél évünk repertoárját. Mindez azután, hogy az állófogadáson besöpörtük az összes létező bókot és elméleti meghívást, beleértve a katonai attaséét. De volt már nekünk első Felületi Feszültségünk is (na, nem a főpróbára gondolok), ami után emlékszem, miként öleltem végig mindenkit a büfében. És volt Cseh Tamás koncertünk Orbán Viktor előtt, és Ördögkatlan megnyitónk sok-sok ember előtt. Emlékezzetek arra a felszabadult és büszke mámorra (már akinek volt, nekem biztos), amit ezek után éreztünk. Nekem ez az érzés utólag mindig kárpótol az összes hajszáért, feszültségért, verejtékes munkáért. Idézem a blogunkra beírt egyik rajongónk szavait: "Sok munka lehet/lesz benne, de anélkül semmi sincs. Ez viszont biztosan nem zöldség."
Ja. Miért is írtam le mindezt. Csodás dolgokat lehet veletek elérni. Engem a koncertek mindig meggyőznek a ti emberfeletti erőtökről. A csapatról. Két koncert között, főleg az elején, viszont nagyon nehéz. Úgy látom, nem nekem nehéz (maximum lelkileg), hanem nektek. Legalábbis sokaknak. És nem csak azért, mert vannak hiányzások, hanem mert két koncert között - ismétlem: főleg az elején - nem érzitek a magatokénak az új dolgot. Az elkötelezettség akkor kezdődik, amikor már látjátok, hogy mi is lesz valójában, amikor már előrehaladottan tudjuk a zenei anyagot. Akkor már nem csak öten vagyunk 7 óra 00-kor a próbateremben, akkor hirtelen mindenki bevállalja az összes előadást, átalakul az élet, átkerülnek a hangsúlyok. Na ja. Hát miért írom mindezt le? Ha tudom mindezt, mit foglalkozom vele? Talán mert bennem sincs mindig annyi lelki erő, hogy ilyenkor határozottságot sugározzak. Talán mert azt érzem, újra és újra bizonyítanom kell nektek. Hogy nekem kell állandóan összetartani a csapatot, mint valami ragasztó, lelkesíteni, mert olyan könnyen lehámlanak, leválnak, elfáradnak a tagocskáink. Pedig az elmúlt másfél év micsoda másfél év volt. Én nagyon szerettem és szeretem ám ezeket a dolgokat.
Gondolkodom tehát: kell, hogy legyen olyan minőségi forma, ami nektek is belefér áldozatok nélkül (vagy legalábbis nem áldozatnak élitek meg az erre szánt időt), gördülékenyen halad, bevállalható időben és energiában. Hogy mi ez a forma, illetve melyek azok a zenei tevékenységek, amiktől felszabadult munkát tudunk végezni anélkül, hogy rámenne a magán- és a szakmai életünk, még nem tudom, de ez a kérdés újabb löketet ad nekem a pangoletto időszak meghirdetéséhez.
Kérem szépen, engedjétek meg, hogy tisztázzam a szeptembertől várható féléves pangoletto időszak filozófiáját. Ugyanis a sok beszélgetésben, lelkizésben, magyarázkodásban, útkeresésben egyrészt kicsit félrecsúszott a valós infó, másrészt bennem is sokat tisztult a kép. Én most már egész jól érzem, hogy mire van itt szükség szeptembertől. Úgyhogy parancsoljatok, egy marketing prezentáció. Kattintsatok rá és KÉREM! mondjátok, írjatok, üvöltsetek, ha van kérdés, komment!
PANGOLETTO PREZENTÁCIÓ
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése