Magyarul székfoglaló. Ez a játék valamilyen módon meg fog jelenni az utcai performanszban vagy a nagykövetségi koncert anyagában (vagy mindkettőben). A játékhoz 8 népcsoport zenéjét fogjuk használni (szám = oldalszám a berlini kottafüzetben):
magyar – JAJ (3)
keresztény – MARJE (11)
délvidéki – KETRI (12)
bolgár – SOKOL (13)
török – ESMER (22)
iszlám – SUNLIYEH (23)
héber – SHOLEM (24)
sváb – OWE (27)
Volt, amelyikhez közösen próbáltunk ki egy kísérletet. Utána 4 csapatra szakadtunk szét aszerint, hogy ki melyik dalt választotta. 3-4 fős csapatok alakultak, akiknek 20 percük volt az alábbi feladatra: megfigyelni a dal vagy a nép zenéjének jellegzetességeit, és arra építeni egy olyan imprót, amit az ő vezényletükkel az egész kórus előad.
Pszichológiai háttér:
Az igazi improvizáció (tehát nem a Placcc-féle bebiztosított impró) kényes műfaj. Egyrészt komoly előkészületeket, közös előtanulmányokat igényel, hogy egy nyelvet beszéljenek az előadók, másrészt LAZASÁG kell hozzá. Rengeteg esetben gátlások miatt nem történik meg az, aminek meg kéne. Félelem az egyedüli énekléstől, a kreativitástól, a kudarctól. Ezeket a feszültségeket, gátlásokat közös erővel, türelemmel, és sok gyakorlattal le tudjuk építeni. Ezért jelen esetben minden gyakorlat, minden játék egyik fő szabálya, hogy semmi se baj, nincs rossz megoldás, gyakoroljunk, csináljuk, mindenféle előzetes elemzés vagy utólagos ítélkezés nélkül. Hosszútávon szeretném, ha nem csak bebiztosított imprókat mernénk a közönség elé vinni, hanem igazi, a helyszínen kialakuló zenéket is, amelyek nem feltétlen egy személy vezetésével zajlanak (pl. Ernő vagy én). Akár vezetés nélkül is elképzelhető egy improvizatív mű, ami mégsem 20 ember egyéni szabad imprója, hanem egy egy nyelvet beszélő kórus közös rögtönzése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése